Franz Schubert a Bécs külvárosában álló „Zum roten Krebsen” házban született, így az eddig bemutatott zeneszerzők közül ő az első, aki „igazi” bécsi. A teremben körbenézve láthatja a berendezési stílusban, a selyemtapétákban és mutatós bútorokban megmutatkozó polgári kényelmet. Schubert ilyesfajta fényűzésről csak álmodhatott. A monitoron látható képsorok a korszak tényleges politikai és gazdasági helyzetét mutatják be: 

Schubert idejében Bécs nem olyan hely volt, ahol bárki is szívesen élt. Az egészségügyi és orvosi körülmények katasztrofálisak voltak, alig volt tiszta ivóvíz, így a betegségek villámgyorsan terjedtek. A lakosság túlnyomó része szörnyű állapotok között élt: mindennapos volt az alultápláltság, a tuberkulózis és a kolera. A lakbér rendkívül magas volt, így a nagy családok szorosan összezárva éltek. Schubert apjának, aki tanár volt, például csak két szobája volt, amiből az egyiket oktatóteremként használta, a másikban pedig a családjával lakott: összesen 14 gyermekükből csak öten maradtak életben.

Természetesen Schubert műveire is hatással volt az, hogy sok testvérét veszítette el, és hogy szegény körülmények között nőtt fel. A terem közepén kiállított dalszövegekből kiderül, hogy műveiben gyakoriak az olyan motívumok, mint a halál vagy az elvesztés. A romantika másik jellegzetessége ugyanakkor a természet iránti szeretet és a rajongás. Dalciklusai, például A szép molnárlány vagy a Téli utazás, máig népszerűek, és gyakran vannak műsoron.

Schubert a mintegy ezer művét csupán körülbelül 15 év alatt szerezte: vasfegyelemmel, egy asztalnál, zongora nélkül. A zeneszerzésben nélkülözhetetlen társa volt a szemüvege, amely a balra, a magas sarokvitrinben látható. Ez az egyik legértékesebb kiállítási tárgyunk. A teremben álló zongora nem Schuberté volt, ő ugyanis élete utolsó 6 hónapjának kivételével nem rendelkezett saját zongorával. Schubertnek nagyon keveset kellett javítania, ha pedig mégis ellenőrizni szeretett volna valamint, meglátogatta a barátait, és ott ült zongorához.

Schubert baráti köre művészeti szempontból is fontos volt, mivel számos darabját nekik mutatta be először. A rendkívül feszült politikai helyzet miatt (Ausztria olyan volt, mint egy rendőrállam) a polgárság visszavonult, és így született meg a Biedermeier művészi mozgalom. Emiatt tartották meg a „Schubertiádék” névvel illetett baráti összejöveteleket is, melyeken rendkívül színvonalas „otthoni zenét” játszottak. Egy ilyen estét örökített meg Schubert barátja, Moritz von Schwind festő az itt látható képen. Schubert a zongoránál ül, a zongora előtt ülő nagydarab férfi pedig Johann Michael Vogl tenor. Schubert legtöbb dalát ő énekelte el először. Schubert másik oldalán a házigazda, Josef von Spaun ül. A portrétól balra egy csapat festő áll, közülük a harmadik személyesen Moritz von Schwind. Egy kissé jobbra ül két olyan vendég, akik nem kísérik figyelemmel a zenét: Franz von Schober, aki hosszú évekig élt együtt Schuberttel, a barátnőjével flörtöl. Közvetlenül Schober barátnője mögött Franz Grillparzer költő áll.