A Strauss családnak összesen négy híres tagja volt: az elsősorban a Radetzky-indulóról ismert apa, valamint három fia, Johann, Josef és Eduard, akik közül az első a legismertebb. Az ő zenéje áthatotta a 19. századot, műveit máig világszerte játsszák. A család sikerének titka valószínűleg a Strauss trió mögött álló kiváló menedzsment. Csapatuk világszerte tevékenykedő, virágzó gazdasági vállalkozás volt. Ifj. Johann Strauss volt a 19. század egyik „popsztárja”, 1872-ben a bostoni Világbéke-fesztiválon 20 másodkarnagy közreműködésével 100 000 ember előtt játszott. Egy ekkora koncertet napjaink zenészei is megirigyelnének.

A Strauss zenekar turnéi mindig az újságok szalagcímein szerepeltek, és ennek nem csak a zene volt az oka. 1850-ben állítólag, úton Varsóba, kémkedéssel vádolták a zenészeket, és egy disznóólba zárták őket. Valószínűleg Marija Fjodorovna orosz cárné személyes közbenjárásának köszönhetően szabadultak ki, és hálából ifj. Johann Strauss neki ajánlotta a kimondottan lengyel vendégelőadásra komponált „Varsói polka” című darabját. Mindegy, hogy igazak vagy csupán ügyes marketingfogások voltak-e az ehhez hasonló történetek, az üzletnek mindenképpen javára váltak. Johann Strauss rendkívül népszerű volt Oroszországban, és az 1867-es párizsi világkiállításon is átütő sikert aratott. Ebben az az érdekes, hogy Strauss tulajdonképpen félt az utazásoktól. Ha vonata egy hídon vagy alagúton haladt át, a padlóra feküdt a kocsi alján. A híres bostoni vendégelőadást is csak 100 000 dolláros honorárium ellenében vállalta.

Az „Eisenbahnlustwalzer” keringő, melyben a mozdonyok gőzkazánjának ritmikus zaja hallható, az utazást jobban kedvelő apja műve. A „szép Edi” (Eduard Strauss) szintén megemlékezett egy zeneműben erről a közlekedési eszközről: „Bahn frei” című polkája elején jellegzetes vonatfütty hallható.

A Strauss-táncok témája mindig aktuális vonatkozású volt, talán ezért is voltak ezek a művek olyan népszerűek. Mivel mindennapi élethelyzeteket dolgoztak fel, a közönség a magáénak érezte őket, így a zene megfelelt a kor szellemének.

A keringő (valcer) – amely a vidéki ländler táncból fejlődött ki – ennek az időszaknak gyermeke. A 19. század elejéig úri társaságban helytelenítették, mivel az akkori viszonyokhoz képest a felek túl közel táncoltak egymáshoz, ráadásul a tánc a parasztság köreiből származott, ennek ellenére a valcer az egyik legnépszerűbb tánc lett. A feltörekvő polgárság a nemességhez hasonló bálokat tartott, és a valcert tette meg az egyik legfontosabb tánccá – átütő sikerrel, így hamarosan a nemesek is kedvet kaptak hozzá. Az első olyan város, ahol még az udvarnál is engedélyezték, Bécs volt. Ifj. Johann Strauss Bécsből végül teljes győzelemre vitte a táncot. Egyedül a császár jelenlétében volt tilos még hosszú ideig keringőzni. A zene házában azonban Ön nyugodtan táncra perdülhet!