Míg korábban istennek és az uralkodóknak szereztek zenét, a bécsi klasszikus stílus szakít ezzel a hagyománnyal, és a zene a széles körű hallgatóságnak íródik. Emellett ebben az időszakban merült fel az igény szabadúszó zeneszerzőkre, amit Haydn megfelelően ki tudott használni. Az újonnan megalakult zenei kiadók segítségével „saját zsebére” komponálhatott, és műveit nemzetközi megrendelőknek értékesíthette.

Tekintve, hogy Haydn rendkívül szerény körülmények között nőtt fel, igazán jelentős karriert futott be. A bal oldali képeken látható négy ház, amelyekben a zeneszerző élt, kiválóan szemlélteti az életútját. A mai Alsó-Ausztria területén álló, egyszerű parasztházban nőtt fel, apja Harrach grófot szolgálta. A fiú tehetségét gyorsan felfedezték, így a kis Joseph a nagybátyjánál kapott zenei alapképzés után a bécsi Stephansdom kórusának tagjává vált. Egy buta csíny, illetve mutálása miatt azonban elveszítette helyét az énekkarban. Ezután szűkös esztendők következtek, melyeket az ifjú Haydn a Michalearhaus padlásszobájában volt kénytelen átvészelni. Szobája alatt, az épület előkelőbb szintjein olyan emberek laktak, akik segíteni tudtak neki: a Habsburgok udvari költője és librettószerzője (szövegírója), Pietro Metastasio, akinek szolgálója és tanítványa lett, és legfőképpen Esterházy hercegnő. Haydn hamarosan ez utóbbi fiainál karnagyi megbízást kapott.

A harmadik képen az Esterházy család kismartoni kastélya látható. Haydn 30 éven keresztül bontakoztathatta ki zenei tehetségét a nemesi családnál, a terem bal oldalán, gyaloghintón ábrázolt Esterházy (I.) Miklós József ideje alatt. Tisztességes nyugdíja és két rendkívül sikeres londoni koncertturnéja lehetővé tette számára, hogy idős korára saját otthona legyen – ez az utolsó képen látható épület ma is áll, és látogatható (Wien Museum – Haydn-ház).

A terem homlokfalánál kiállított tárgyakból kiderül, hogy Haydn kimondottan fegyelmezett ember volt, és rendkívül szigorú napirendet követett. Valószínűleg ennek a tökéletes szervezettségnek köszönhetően volt képes arra, hogy a hercegnél betöltött teljes munkaidős állása mellett további megbízásokat is vállalt, így nemzetközi hírnévre tett szert. Híre Angliába is eljutott, ahol koncertkörútjai alatt a londoni zenei élet csillagává vált. Természetesen Angliában is merített inspirációt a munkáihoz: az osztrák császári himnusz, a Kaiserlied dallama minden bizonnyal az angol himnusz (God save the king) mintájára készül, és a Leopold Haschka által írt eredeti szöveg is hasonlít az angol szöveghez. Ekképpen, a Londonban töltött idő után született Haydn méltán leghíresebb műve, „A Teremtés” is – a vonósnégyes mögött látható jelenet az oratórium Haydn 76. születésnapjának tiszteletére szervezett előadását ábrázolja. Jobbra még egyszer látható a kép, részletes képaláírással.

Haydn az akkori viszonyokhoz képest szép kort élt meg, utolsó éveiben azonban nem tudott már zenét szerezni. Vonósnégyesre írt utolsó műve (op. 103) – ahogyan ő nevezte: „utolsó gyermekem” – csupán két tételből áll. Ennek kottája a vitrinben látható. Zárótétel helyett utolsó névjegykártyáját mellékelte a következő szavakkal: „Minden erőm elfogyott, öreg és gyenge vagyok.”